veresp

Veres Péter: még 2 évig folytatom

Az alábbi interjút a Magyar Röplabda Szövetség készítette Veres Péterrel az Alba Regia Kupa után.

Utolsó hírmondóként Veres Péter maradt aktív a 2001-es Európa-bajnokságon résztvevő férfiválogatottból. A ma már 35 éves játékos hat év szünet után öltötte magára újra a címeres mezt, hogy segítse a nemzeti csapatot az Eb-selejtezőkön.

– Utoljára a 2008-as vb-selejtezőkön szerepeltem a válogatottban. Most két dolog miatt vállaltam el újra. Az egyik Demeter György hívó szava volt, a másik pedig a lelkiismeretem. Annak idején ugyanis éppen a válogatottnak köszönhettem, hogy felfigyeltek rám külföldön és hogy beindult a nemzetközi karrierem. Így most szépen tudok majd búcsúzni. Nem mellesleg, köszönhetően a szövetség nagyszerű munkájának, most végre megfelelő körülmények között is készülhetünk.

Az elmúlt hat évben alaposan kicserélődött a válogatott kerete, sok fiatal került a csapatba, akik elmondták, hogy példaképként tekintenek Péterre.

– Én viszont mondtam a srácoknak, hogy aki itt most neki áll tisztelegni, azt seggbe rúgom. Én most egy ugyanolyan csapattag vagyok, mint bármelyikük. A keret nyolcvan százalékát amúgy nem ismertem. Többségük nagyon fiatal, de élvezem a társaságukat, jól érzem magam velük. Új impulzusokat kapok tőlük, gyakorlatilag hozzájuk fiatalodtam.

Péter az Alba Regia Kupán már két meccsen – Izrael és Románia ellen – is pályára lépett, ám a válogatott mindkettőn veszített és végül a negyedik helyen zárta a tornát.

– Az eredmény most nem számított, az teljesen másodlagos. Ami a fontos, hogy az első meccsen még nagyon rosszul játszottunk, a következőn viszont már majdnem nyertünk, csak a döntő játszmában kaptunk ki, a harmadikon pedig partiban voltunk a tornagyőztes románokkal is. Meccsről meccsre javult a játékunk, és ha ez így halad tovább, akkor a kecskeméti Eb-selejtezőkön már az eredmény sem fog elmaradni. Persze ehhez két dolog is kell még: egyrészt, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amiket Székesfehérváron vétettünk, és hogy a végjátékban ne ajándékozzunk két-három pontokat az ellenfeleknek. Ha ezeket megoldjuk, akkor nem lesz gond a továbbjutással.

A játékos remek formában érkezett haza Lengyelországból – ezt bizonyította az Alba Regia Kupán is –, ahol klubcsapatával, az Asseco Resovia Rzeszowal ezüstérmes lett a bajnokságban.

– Egy éve igazoltam Lengyelországba a Dinamo Moszkvától. Ott sajnos a gerincsérvem miatt ki kellett hagynom négy hónapot, s nélkülem nem is tudott bejutni a csapat a bajnokság elődöntőjébe. Azért mentem Lengyelországba, mert bizonyítani akartam, hogy még nem járt el felettem az idő. Jól is ment a játék, főleg a Bajnokok Ligájában szárnyaltam. De végül sajnos nem sikerült bejutnunk a négyes döntőbe, mert egy másik lengyel csapat, amely gyakorlatilag a mumusunknak számít, kiejtett minket a negyeddöntőben. A bajnokság rájátszásában szerencsére elkerültük őket, és így bekerültünk a döntőbe, de az számomra csodaszámba ment…

Az elődöntőben a Kedzierzyn-Kozle volt a Rzeszow ellenfele, amely megnyerte az első két meccset, s már a harmadikban is vezetett 2:0-ra, és 19:15-re. Péteréknek azonban innen sikerült felállniuk és fordítaniuk, így végül ők játszhatták a finálét a Belchatow ellen.

– Az már eléggé gyászosra sikeredett. Az elődöntő után volt egy szakmai vitám az edzőnkkel, aki ezek után kitett a kezdőcsapatból. Ki is kaptunk elég csúfosan, ami engem igazolt, de csak a harmadik meccsen kaptam másfél szettnyi játéklehetőséget.

Péter szerződése lejár az idény végén, aki azonban nem csak emiatt döntött a távozás mellett, hanem mert szerint Lengyelországban túlságosan is fókuszban van a röplabda.

– Annyira ismernek minket, hogy egyszerűen nem tudtam végigmenni úgy az utcán, hogy ne állítsanak meg fotózkodni, vagy autogrammért. Egyszerűen nem volt magánéletem, én meg ezt eléggé nehezen viselem, én nem ilyen típus vagyok. Másrészt, egy ilyen élcsapatnál olyan nagy a nyomás, az eredménykényszer, amit 35 évesen már nem könnyű elviselni. Tudomásul kell venni, hogy már nem vagyok mai gyerek, nehéz már meccsről meccsre regenerálódnom. Márpedig a bajnokság, a kupa és a BL igencsak nagy megterhelést jelent.

A játékos úgy tervezi, hogy két évig játszik még, s ezt követően fejezi be pályafutását.

– Azt még nem tudom, hogy hol folytatom. Szeretnék Oroszországba vagy Törökországba igazolni, de nem egy élcsapathoz, hanem inkább egy kisebbhez, ahol nem akkorák az elvárások, ahol nincs akkora nyomás rajtunk. Persze, ha egy élgárda keres meg egy megfelelő ajánlattal, akkor azért nem biztos, hogy nemet mondanék…

 

Leave a Reply

Your email address will not be published.